Rebekah Mikaelson • barbie klaus

Becenév: Bekah
Születési idő és hely: Kr. e. 1000-ben születtem, miután a szüleim Virginiába jöttek a többi halandóval.
Kor: 18 (+ 1000)
Nem: Nő
Faj: Original
Foglalkozás: A bátyáim idegesítése - mesterfokon. Káoszszítás.
Érdeklődési kör: férfiak • fényűzés • a családom • pezsgő • titkok

Személyiség

Vágyai: A családom újra egyesítése, és az, hogy valaki szeressen végre, bár ez nem publikus.
Félelmei: a szépségem elveszítése
Imádja: vér & pezsgő & selyem & gyémánt & viszályt szítani & és... hát ide ismét a családom jön
Utálja: a kis Elena & Katerina, amiért tönkre tette a bátyáimat & Damon Salvatore ( néha nem ) & ha kihasználnak & ha semmibe vesznek
Megjelenése: Magas, vékony testalkatú nő vagyok, különösen szőke hajjal, izzó kék szemekkel és fölényes mosolyra húzódó, telt ajkakkal. Megjelenésem írd és mond elbűvölő, viszont mikor előtör belőlem a gonosz démon, nehezen lehetne megmondani, mi a megfelelő szó.
Külső; Nagyjából 173 cm magas, vékony, szőke hajú, kék szemű lány, aki mindig kínosan ügyel a ruhatárára, a hajviseletére, egyszóval a külcsínt gyakran a belbecs felé helyezi. Általában kihívó, divatos ruhákat hord, világos hajához a legtöbb erős-és pasztellszín remekül mutat.
Belső: Erős akaratú, rendkívül élesnyelvű, céltudatos fiatal nő, aki mesterien rejti el sebezhetőségét. Bizalma a bátyjaiban olykor naivvá teszi, és ezt a tulajdonságát igyekszik elföldeni illetéktelenek elől. Humora fekete, sokszor még Elijah türelmét is próbára teszi nem mindennapi, váratlan megmozdulásaival, bicskanyitogatóan bájos természetével. Ezzel együtt, ha valaki veszi a fáradtságot, megláthatja, milyen szeretetre méltó is valójában...
Aki pedig kiérdemli, azt kérdés nélkül megöli. Robbanékony, szenvedélyes természete miatt sokszor bajba kerül, de az ősöknek kijáró tisztelet általában kimenti őt.

Család

Apa: Mikael • az ősi vikingek egyike volt, akik a szárazföldre léptek. A kapcsolatunk sosem volt túl jó, apám tárgyként kezelt engem, és még annyiba sem vett, mint a testvéreimet - ezzel együtt én mégis felnéztem rá.
Anya: Esther • anyám. Az én drága édesanyám. A szavaimból talán már kitűnik, mennyire szerettem őt. Mivel a családunk javarészt férfiakból állt, ketten tartottuk össze a női nem hajóját. Bizalmasok voltunk, a szeretet köteléke feszült közöttünk, míg el nem veszett...
Testvér(ek): Niklaus ( akit nem szabad átvágni ) & Elijah ( az erkölcsös ) & Kol ( a féktelen ) & Finn ( az áruló )
Egyéb hozzátartozók: Előbb Stefan, majd Damon Salvatore....
Párkapcsolat: Egyszerűen bonyolult

Előtörténet

Vannak dolgok, amik sosem változnak.
Mikor Niklaus egykor megígérte, még egyszer visszatérünk majd ide, fogalmam sem volt, mennyire komolyan gondolja. Azt hittem, évek múlva ismét belépünk a városba... de nem abba a házba, aminek a helyén álló kis viskóban az első ide költözésünk alkalmával gyökeret vertünk!
Szépen felújította, nem vitás. S most, ahogy az elmúlt éjszaka képein merengve az antik bútorokat vislatom, szótlan elismeréssel adózok karódöfködő, irányításmániás testvérem stílusérzékének.

Ajkaimra sokatmondó mosoly kúszik, miközben otthonosan mozogva megvizsgálok egy ősrégi vázát, majd egy faliképet, amit klaus egy hercegnő udvarából lopott... aztán leültem a jól ismert szófára, s nosztalgikus pillantással végig simítottam a karfáján.
A ház első pillantásra üresnek tűnik, ennek ellenére nem merek hinni a gyors megérzéseknek. Talán becsapnak, az pedig túl nagy luxus volt ahhoz, hogy megengedjem magamnak. Egy hibába az életed is belekerülhet, ezt volt időm megtanulni "leélt" éveim alatt. Vagy egy koporsóban végzed... amelyik testhezállóbb.

Játékos napfény robban be a szobába az ablakon keresztül, s ahogy ujjaimat a fénybe tartom, elmerengek. ősi vámpírként sosem fogott rajtam az idő, bár ezt nem is bánom. Kinek kéne egyedül, magányosan megöregedni? Pláne végig szenvedni egy olyan korban, ahol a nő a férfi tulajdonának számít? Még hálás is lehetek, amiért anno anyánk megszabadított mindünket az idő múlásának nehéz kötelékeitől. Ami apánkat illeti... róla jobb egy szót sem szólni. Évek óta kutat utánunk. Bár vége lenne ennek, és megrohadhatna békében a pokolban...

Gondolataim örvényéből ismerős léptek harsanása ránt ki, mire kedélyes mosolyra húzom az ajkaimat. A belépőt jól ismerem. Túl jól.
- Áh, úgy látszik, ma mindenki a bátyámat akarja... Stefant még megértem, na de Te, Damon? - gúnyos mosolyra húzom az ajkaimat, majd fölállók a szófáról, és kellemes léptekkel a kis asztalhoz lépek,a min jó előre bekészítve Klaus whiskyje áll. Minden gond nélkül húzom le a hideg, maró italt.
Kettőnk közül úgyis én vagyok helyzeti előnyben, mivel van valamim, amire a bátyáim sosem tesznek szert.
Nő vagyok. Nem is akármilyen.