Archibald Humpreys

Becenév: Archie
Születési idő és hely: 1986. november 4., Nizza (Franciaország)
Kor: 25 év
Nem: Férfi
Faj: Vadász
Foglalkozás: Autószerelő
Érdeklődési kör: Széleskörű, nincs olyan, ami ne érdekelné.

Személyiség

Vágyai: Megtalálni fivérét, még ha csak vámpírként látja is viszont.
Félelmei: Csak a halál, de hát az kinek nem?!
Imádja: Motorját - egy fekete Harley Davidsont; A könyveket; Mindenféle zenét, nem válogatós; Kalandfilmeket - örök kedvence Indiana Jones;
Utálja: Az öntelt, feltűnősködő embereket; A lustaságot; Mindent, ami természetfeletti; Charley Chaplint (kikészíti a figura); Zöldségeket;
Külső; Mogyoróbarna tincseit rövidre nyírva viseli, szemei pedig tengerkékben játszanak. Arcát férfias, karakteres vonások díszítik, állát vékony borostaréteg tarkítja. 185 cm magas, izmos alkattal rendelkezik. Öltözékét változatosan, többnyire azonban kényelmes ruhadarabokból válogatja össze. Bal csuklójánál két tetoválás is található.
Belső: Gyakoriak a kedélyváltozásai, ugyanakkor elég kiismerhető jellem, ami rossz tulajdonságai közé tartozik. Gondoskodó típus, azonban az ég világon senkit nem akar maga mellett tudni fivérén kívül, aki jelenleg valahol Virginia államban kóborol. Kedves, megértő fickó, akit nehezen lehet rávenni olyan dolgokra, amiket nem akar megtenni. Hitetlen típus, sokáig kell bizonygatni valamit előtte, amíg elhiszi azt. Higgadt, csendes személyiség, aki inkább a nyugalmat, mintsem a zajt szereti. Gondolunk itt most a diszkók villódzó fényeire és üvöltő zenéire. Inkább tesz egy sétát az erdőben, ahelyett, hogy tomboló emberek közé merészkedne. Természetkedvelő, bár túrázgatásokra nincs ideje. Teljes szívéből gyűlöl mindenkit, akinek egy csepp köze is van a természetfelettihez, hisz' Archie szerint ez egyáltalán nem normális, akár ők döntöttek sorsukról, akár nem. Elszánt férfi, céljaiért a végtelenségig kitart, ennél fogva nem érzi veszélyét, hogy hivatásától eltántorodjon.

Család

Apa: Benedict Humpreys - elhunyt öt évvel ezelőtt, kapcsolatuk rossz volt.
Anya: Christin Harding - Franciaországban él egyedül, Archieval felhőtlen volt a kapcsolata. A férfi muszájból hagyta ott anyját, elvégre nem élősködhet élete végéig szülein!
Testvér(ek): Gavin Humpreys - kapcsolatukban rengeteg hullámvölgy volt, eltérő világnézettel rendelkeztek. Gavin három éve eltűnt, Archie azóta is keresi s többek közt ezért látogatott Mystic Fallsba.
Egyéb hozzátartozók: Hugo Humpreys - unokatestvér, szintén vadász. Jelenleg Kentuckyban él, azon belül Frankfortban, így tartják is a kapcsolatot Archieval.
Párkapcsolat: Egyedülálló

Előtörténet

| 1998. FEBRUÁR 20. - ARCHIE 12 ÉVES |
"Kedves Naplóm!
Az az igazság, hogy még sosem írtam ilyet, mert
1, halál gáz a haverjaim szerint, ezért remélem lesz olyan rendes Gavin és nem kutatja fel...aztán nem teszi közhírré az itt olvasottakat, persze, nem mintha olyan hű, de fontos cuccok lennének benne, de akkor is;
2, nem értettem a lényegét. Mégis mire való? Mi hasznát veszem ennek? Később visszalapozom, na és? Azért olyan szenilis nem vagyok, hogy életem végére ne emlékezzek a fontosabb pillanatokra az életemben;
Fogalmam sincs, miért engedtem, hogy Hugo rávegyen erre. Ja igen, Hugo Humpreys az unokatestvérem és egyben a legjobb barátom is. Két évvel idősebb, mint én és őszintén felnézek rá, mert szerintem irtó menő, hogy szinte minden témában jártas. Talán még apámnál is okosabb, de...ez már nem száz százalék. Szóval, ő vett rá, hogy naplót írjak, merthogy ennek még hasznát fogom venni. Na ja! Biztos... De hát, ha ő mondja, akkor biztos úgy van. Úgy terveztem, hogy a padlómon lévő, meglazított deszkalapba rejtem el a naplót, mert ott remélhetőleg nem fogja megtalálni Gavin. Gavin mellesleg a bátyám, három év van köztünk és elég bosszantó, hogy körülöttem mindenki idősebb nálam. Mindegy, úgy sem tehetek ellene semmit. Passzolom, hogy le kell-e ide jegyezni olyasmit, mint a szüleim neve meg egyéb rokonok, de gondolom nem. Vagy ha mégis, hát én nem fogom. Most már rohanok, mert még leckét kell írnom és anyu leszedi a fejem, ha megtudja, hogy a matekhoz hozzá se szagoltam..."

| 2001. MÁJUS 4. - ARCHIE 15 ÉVES |
"Kedves Naplóm!
Iszonyú gondokkal küszködök még mindig, mert Clarissa az Istenért sem akar észrevenni... Ufh, oké. Nem erőltetem meg túlságosan magamat, de akkor is! Annyira béna alak nem vagyok a suliban, persze, korántsem vagyok olyan népszerű, mint általánosban. Ott valahogy könnyebb volt felszedni a lányokat, de a gimi... A gimi merőben más és vissza akarok menni a régi iskolámba! Legalább száz kilométerre vagyok a szüleimtől és kollégistaként tengetem napjaimat. Még az a szerencse, hogy Hugo is itt tanul, különben meghalnék egyedül. Ez komoly! Tényleg végem lenne. Lehet, hogy azért nem szeretnek, mert sokat tanulok? Vagy mert egyáltalán tanulok? Anyuék mindig úgy neveltek, hogy szorgalmas és jó magaviseletű diák legyek. Elképzelhető, hogy Ők nem csípik az ilyen fazonokat? Meg kellene változnom? Kétlem. Hugo is mindig azt pampogja, hogy maradjak önmagam, bármi történjék. Majd meglátjuk.
Egyébként, sokkal kevesebbet beszélek az unokatestvéremmel, mióta...Hm, mióta idősebb lett. Talán gáznak érzi, hogy egy gólyával mutatkozik vagy valami. Ki tudja? A múltkor odamentem az egyik osztálytársához és azt mondta, a suliból is gyakran hiányzik. Megeshet, hogy a srác, akire addig felnéztem, hirtelen huligánná változzon? Olyanná, akinek mindene a rendbontás és aki a suli mögött piál meg drogozik? Neeem! Kizárt. Hugo nem ilyen. Majd rákérdezek. Később.
Úh, muszáj megemlítenem, hogy Gav és én hétvégén megnéztük az Indiana Jones első részét. Állati volt! Kérdés sem fér hozzá, hogy az évezred (!) legjobb filmje. Utánozhatatlan."

| 2005. JÚNIUS 17. - ARCHIE 18 ÉVES |
"Kedves Naplóm!
El sem hiszem, hogy leérettségiztem. Tudtam...illetve mindig is éreztem, hogy lesz elég kitartás bennem ahhoz, hogy elvégezzem a gimnáziumot, de így visszatekintve...Hű! A kezdetleges bátortalanságom ellenére most itt vagyok. Jövőre viszont ott lesz az egyetem. Már előre félek. Nem beszélve arról, hogy mellette lassacskán ez a vámpír ügy is betesz. Akarom mondani... Olyan zavaros az egész. Apa beteg. Anya ki van borulva miatta. Gavin pedig magasról tesz az egészre. Szép kis család vagyunk. Olyan furcsa, hogy ennyire eltávolodtunk egymástól. Anyával már szinte semennyit sem beszélek, apával eddig sem rendeztünk túl nagy cseverészéseket, Gavről már ne is beszéljünk. Egy éve teljesen hülye lett. Ész nélkül bulizik, állítólag még drogokhoz is nyúlt. Elment ennek az esze? Azt hiszi, hogy elment főiskolára és már rögtön maga mögött hagyhatja a családját? Engem? Világos, hogy önálló életet akar, de még csak most lépte át a felnőttkor küszöbét. Huszonegy évesen az ember... Ahj, megint csak bosszankodok rajta. Nem is ez volt a lényeg. Teljesen eltértem a tárgytól.
Szóval, a vámpír dolog. Frusztrál, az a helyzet. Nem tudom, képes leszek-e még elviselni a "különórákat", amikre Hugo kedvéért járok el. Értem, hogy szeretné, ha segítenék benne, mert szerinte érett és felelősségteljes kamasz vagyok - ami nagy ritkaság -, de ez nekem nem megy. Vagyis nem fog menni, legfeljebb a tanulás rovására. El kell döntenem, hogy mit akarok. Nehéz az egész, mert kölyökkorom óta ismerem Hugo-t, ráadásul a rokonom, akire mindig számíthattam. Tényleg mindig. Mellém állt elsőben és még abban az évben elárulta ezt a hatalmas titkot. Sokat aggódtam miatta gólyaként, mert azt hittem szégyell engem a többiek előtt. Pedig edzeni járt meg kutatott meg ilyesmik... Meg kellene köszönnöm neki ezt a rengeteg dolgot, amit értem tett, ehelyett itt évődök, hogy mellé álljak-e vagy sem. Azt hiszem, már egyértelmű. Folytatnom kell. Majd csak menni fog az egyetem is. Ha neki sikerült, nekem miért ne?"

| 2006. NOVEMBER 20. - ARCHIE 20 ÉVES |
"Kedves Naplóm!
Apa meghalt. Nem tudom... El sem tudom képzelni, hogy történhetett. Mindenféle pirulát szedett, mert az orvos ezt tanácsolta. Nem ivott soha. Nem dohányzott. Anya mellette volt és ápolta, sőt én is elég gyakran hazalátogattam, annak ellenére, hogy sosem volt felhőtlen viszonyunk. Gavin viselkedése is benne lehetett? Vagy az hogy hamarosan széthullik a család? Mert én is nem sokára kirepülök a "családi fészekből", Gavin meg már rég nincs velük. De az lehetetlen. Annyira sosem szeretett minket, hogy féljen elveszíteni bármelyikünket is. Egyedül anya számított neki, senki más. Erre fogja magát és itt hagy minket. Elviselhetetlen a fájdalom. Az önmarcangolásomat már a környezetemben lévők sem képesek elviselni. Úgy sajnálok mindenkit. Lehangolt vagyok, de nem kellene ezt a többiekre is átragasztanom. Hugo itt van és ez most jó. Megérti, hogy jelenleg nem akarok foglalkozni a természetfelettivel. Egyáltalán semmit nem akarok most. Maya az egyetlen, akit jelenleg el tudok még tűrni magam mellett unokatestvéremen kívül.
Nem rég volt a születésnapom. Azaz tizenhat napja. Maya egy nyakláncot vett nekem, aminek egy ezüst kereszt lóg a végén. Furcsa egy ajándék az biztos, de egyáltalán nem is vártam semmit. Elég, ha tudom, hogy itt van mellettem. Úgy érzem ő lesz az igazi. Tudom, hogy még csak húsz éves vagyok és előttem az egész élet, de nekem Ő kell. Fél éve együtt vagyunk. Az sok idő és ezalatt sikerült kiismernem. Minden hibájával együtt akarom, mert nem rég rájöttem, hogy nem tökéletes. Nem tökéletes, de még a hibáit is szeretem."

| 2008. MÁRCIUS 29. - ARCHIE 22 ÉVES |
"Kedves Naplóm!
Anya hívott tegnap. Azonnal hazajöttem. Minden cuccomat elhoztam és szerintem többet vissza se megyek. Ilyen körülmények között nem tudok bent maradni. Hogy bármikor bármi baj történhet. Hugo nehezen fogadta a dolgot, főként, mert aggódott értem. Pedig nem kellett volna! Három hónapja van már, hogy Maya kilépett az életemből. Csak kisétált belőle. Illetve, előadott egy hosszú monológot, hogy miért nem lehetünk együtt. Olyanokkal jött, hogy nem vagyunk egy hullámhosszon, máshogy gondolkodunk a dolgokról, plusz neki majd sokat kell utaznia a munkája miatt... De hát ez baromság! Vele mennék. Igen, sokszor vitatkoztunk, de mindig megbeszéltük. El nem tudom hinni, hogy ezt csinálta. Legszívesebben... nem is tudom... Pontosan - nem tudom. Bármennyire bántott meg, a nyakláncot még hordom és várom, hogy visszajöjjön. Rosszabb vagyok, mint valami szerelmes tinisrác, aki belehal a lány elvesztésébe. Próbálom magam túltenni rajta, de még nehezen megy.
Szóval hazamentem. Anya sírva borult a nyakamba. Hüppögött, meg nyöszörgött, sokáig nem is értettem, mit akar elmakogni, aztán kibökte csak úgy, hogy Gavin elment. Eltűnt. Nem is tudom igazából. Semmit sem tudok már. Hogy tehet ilyet? Egyáltalán lehetséges? Az ember nem tud csak úgy lelépni, hogy ne akadnának a nyomára. Mibe keveredhetett már megint? Ő az okos (?), felelősségteljes (?), érett (?) báty, akinek az lenne a feladata, hogy példát mutasson öccsének. Na már most, ha az ő példáját követném, akkor anya egyedül maradna, mint a kisujja. Három órán át vigasztaltam, hogy rendbe fog jönni minden. Megkeresem Gavint. Csak még nem tudom, hol kezdjem el.
Két órája telefonáltam Hugo-nak, készségesen felajánlotta, hogy segít, merthogy az ő rokona is. Hugo bevallotta, hogy sosem látott benne annál több értelmet, mint amennyi látszott, de azt akarta, hogy szépen lassan oldódjanak a problémáim. Nehézkesen, de menni fog. Érzem."

| 2010. DECEMBER 15. - ARCHIE 24 ÉVES |
"Kedves Naplóm!
Kezd minden visszazökkenni a régi kerékvágásba. Jót tett nekem az a kiruccanás múlt héten. Még nem is meséltem, hogy Hugoval elmentünk a hegyekbe. Áh, hegyekbe?! Valami eszelősen magas domb volt. Úgy gondolta, ha kirándulunk egyet, azzal kicsit könnyebb lesz megfeledkezni Gavinről meg arról, hogy sehova nem haladunk. Két éve, azaz mióta ott hagytam az egyetemet egyfolytában a vámpírokkal, a farkasokkal meg a bátyám keresésével foglalkozunk. Úgy gondolta, kijár már nekünk egy kis kikapcsolódás. Hozott magával egy rekesz sört meg egy táskányi húskonzervet. Undorító a trutyi, ami a fémdobozban volt, de meg lehetett enni. Arról nem feledkezhettem meg, hogy Hugo mindezt az én kedvemért csinálta. Az viszont már kevésbé tetszik, hogy mindenféle nőcskékkel akar összehozni. Túltettem magam Mayán, de miért kell randigurut játszani? Majd intézem a magánéletemet. Sok mindenbe van beleszólása, de ebbe az egybe nincs.
Elköltöztem anyától... persze már egy éve, de mindig elfelejtem megemlíteni. Csak egy utcával arrébb, ő mégis folyton aggódik meg hívogat. Szerintem csak egyedül érzi magát, szóval elég gyakran látogatom.
A napokban egy Oswald nevű vámpírral végeztünk. Nagy úr volt, állítólag és a csatlósai a nyomunkba szegődtek. Bízom benne, hogy hamar leakadnak rólunk, mert különben folytonos harci díszben kell állnunk, az meg nem valami megnyugtató állapot. Mondanám, hogy jól alakul minden, de pocsék a helyzet. Merre lehet Gavin?"

| 2012. MÁRCIUS 22. - ARCHIE 25 ÉVES |
"Kedves Naplóm!
És igen. Sikerült lecuccolnunk mindent Hugoval és egész jól berendezkedtem. Kicsit itt furcsa Mystic Fallsban, de ha unokatestvérem szerint ez megfelelő hely számunkra, akkor biztosan úgy van. Nem hittem volna, hogy idáig sikerül írnom ezt az átkozott naplót. Hülyeségnek találtam az elején, de úgy látszik, jó hasznát veszem. Most már értem, miért ragaszkodott annak idején ehhez.
Anya szörnyen kiborult, mikor meghallotta, hogy elhagyom az országot. Sajnáltam, de tényleg, mert senkije nem maradt, viszont magamra is kellett gondolnom. Legfeljebb fél évente tudom meglátogatni, az is necces lesz.
Újabb név ismerőseim tábláján. Sylvia Carson, 23 éves, nő, boszorkány. Istenverte természetfelettiek! Az ember vámpírokban meg farkasokban sem hisz, a boszorkányokban pláne. Azaz, sokkal hihetőbbek, mégsem gondoltam volna, hogy lesz alkalmam megismerni egyet. Most már a világ minden kincséért sem szállnék ki az egészből, de nyugtalanító tud lenni, hogy bármikor ránk ronthat egy sereg vámpír. Az még nyugtalanítóbb, hogy egyesek a napon mászkálhatnak következmények nélkül. És Gavinről még mindig nincs hír. Hugo szerint itt lesz, csak figyelmesnek kell lennünk. Most már tényleg jó lenne, ha mutatna valami életjelet..."