Vízesés

Zsörtölődve engedte ki tüdejéből a maradék levegőt is, majd feltápászkodott könyöklő támaszba a franciaágyon. Körbe pillantott és idegeskedve kereste tekintetével Hugo-t. A feje lüktetett, a könyöke sajgott és a dereka sem volt valami jó állapotban, legalábbis úgy észlelte. Próbált visszaemlékezni az előző estére, de csak homályos képfoltok villantak fel benne. Ahogy egyik pohár vodkát döntötte a másik után, pedig utálta a vodkát. Ahogy spiccesen flörtölt az egyik szőke leányzóval, pedig nem szokása részegen flörtölni senkivel. Egyáltalán nem értette, Hugo miért nem fogta szorosabban a gyeplőt vagy rángatta haza, mielőtt még a sárga földig issza le magát. Nem tette. Ezért is következett be az a hatalmas katasztrófa, hogy émelygett, a gyomra háborgott és úgy vélte, hamarosan az a kevéske ital, amit az este nem dobott ki magából, könnyen a padlón fog landolni. Visszahanyatlott a párnák közé és megerőltette kissé elméjét, hogy a képfoltokból éles képek szülessenek és hogy egyáltalán tisztában legyen a történtekkel. Megdörzsölte szemeit. Úgy tippelte, minden Gavin miatt lehetett. A nyomozásuk, amihez eddig még senki másnak nem kérték segítségét, kezdett kudarcba fulladni véglegesen, ugyanis fivére az Istenért sem akart előkerülni. Akármerre jártak, csak hatalmas ürességre bukkantak a nyomait illetőleg. Mikor már úgy tűnt, célba értek, hirtelen falakba ütköztek és több lépésnyit visszazuhantak. Ezért itta előző este részegre magát és ezért volt pocsékul másnap. Kezdett tisztán látni és ennek örült. Felült az ágyon, arcát tenyereibe temette és gondolkodott, merre mehetett Hugo. Hisz' este még ő kísérte fel a bágyadtan támolygó Archiet lakására. Az unokatestvére készségesen felajánlotta, hogy hagyja ki a másnapra tervezett kutakodást, de Archie nem emlékezett, mit válaszolt rá. Nem is számított. Úgy döntött ilyen állapotban nem tudna térképeket és internetes cikkeket bújni.
- A francba... - csuklott el hangja és azonnal felpattant helyéről, hogy a mosdóba vethesse magát.

Legalább egy órát guggolt a wc fölött kitaszítva gyomrából a legalább egy héttel ezelőtti összes táplálékot. Farkas éhesen támolygott konyhájába és falta fel a fél hűtőt, majd legurított egy bögre kávét és máris új embernek érezte magát. Idő közben megtalálta a konyhaszekrényre rögzített cetlit is, melyben unokatestvére tudatta Archieval, hogy el kell ugrania a szomszéd városba. Okot nem írt, magányügy. A férfi furcsállta, ugyanis Hugo sosem titkolózott előtte, mindent megosztottak a másikkal, hátha annak hasznos lesz egyszer az információ. De hát, végül nem telefonált Hugo után. Úgy döntött, majd megbeszéli vele a dolgot, ha hazaér. Ha egyáltalán hazaér.
Tőrt tűzött fekete bakancsának szárához, karót csúsztatott övébe és megtoldotta mindezt néhány üvegcsével, melyben verbénával hígított vizet tárolt. Teljesen felkészültnek érezte magát, így a vízeséshez ment, hogy körül nézzen. Pontosan már nem tudta, miért is ment oda. Miért nem máshova? Nem gondolkozott csak ment. Haszontalannak érezte magát, ezért mindegynek gondolta úti célját, csak ne kelljen otthon ülnie, lustálkodva. Megtorpant a zuhatag aljában keletkezett tó szélénél és nézte, hogyan zúdul le a hatalmas víztömeg a sziklák tetejéről.