Stefan Salvatore

Becenév: Stef
Születési idő és hely: Virginia; Mystic Falls, 1847. november 5.
Kor: 164
Nem: férfi
Faj: Vámpír
Foglalkozás: van olyan?
Érdeklődési kör: Sok minden..

Személyiség

Vágyai: Megóvni a szeretteit mindentől, megölni Klaus-t, kihozni Damon-ból az emberi énjét
Félelmei: Elveszíti azt aki fontos neki, nem tudja magát kontrollálni
Imádja: természetesen a vért
Utálja: ha megpróbálják elhitetni vele, hogy: „Stefan, ez nem te vagy!”
Külső; Barna haj,zöld szemek, izmos, markáns testalkat. Erős járomcsontok, egyenes orr, dús szempillák.
Belső: Önmarcangoló korszaka újfent végéhez ért, mikor Klaus megérkezésével visszatért a ripper oldala. Stílusos, udvarias, de kéjesen sóvárogja a vért, annak is kacérkodva való elérését.

Család

Apa: Giuseppe Salvatore
Anya: nem tudni
Testvér(ek): Damon
Egyéb hozzátartozók:
Párkapcsolat: nem lehet megállapítani, hogy mikor hogy, de most jelenleg egyedülálló

Előtörténet

1847-ben születtem, Mystic Fallsban egy nemesi család második gyermekeként. A bátyám Damon, mindig is a legjobb barátom volt. Összetartottunk jobban rosszban és előszeretettel rángatott bele zűrös ügyeibe. De nem bántam. Aztán az események felgyorsultak; ő bevonult a seregbe én pedig egyedül maradtam. Kisvártatva, mikor már úgy éreztem, hogy kizárólag a könyvek, a napló és az apám az egyedüli társaságom megjelent egy káprázatosan gyönyörű nő; Katherine Pierce. Nem kellett hozzá sok, hogy belé szeressek és végérvényesen elvesszek és elfelejtsek rajta kívül mindenkit. Damon visszatért a háborúból én pedig mintha álomból ébrednék: rettenetesen örültem neki. Visszatért a családom, Katherine az oldalamon. Boldog voltam. De láttam a testvéremen a csodálatot, a kialakuló vonzalmat Kat iránt. Megrémültem és a szerelmes férfiakhoz hűen gyűlöletre lobbantam iránta. Pierce kisasszony persze nyugtatgatott, hogy nem érdemes rágódnom rajta, hisz ő csak engem szeret és ezt az Alapítói Bálba való elhívásommal bizonyította be. Engem hívott meg, míg Damon hoppon maradt. Elégedettséggel töltött el, de a bűntudat, amiért képes lettem volna a testvéremnek menni egy nő miatt, önmagam irányába is szánalomra sarkallt.
Aztán az életünk természetfeletti fordulóponthoz érkezett: Katherine elárulta nekem, hogy vámpír és ezzel végérvényesen maga mellé akart láncolni. Én, mint bohó, fiatal férfi fel sem fogtam az öröklét pokolbeli hosszúságát. Belementem, de féltem itt hagyni a családomat; Damont is magammal rángattam. Az átváltozást követően elvesztettem a kontrollt. Katherine elhagyott és ennek fájdalma miatt Damont okoltam. Későbbi tudomásunk szerint meg is halt, talán ezek miatt váltam teljes önpusztító szörnyeteggé. A véres orgiák, a szmokingos estélyek, melyeknek kimenetele csak még gusztustalanabb, kacérkodó gyilkosságokba dőlt egészen kielégítették eltompult, elzárt elmém minden zugát. Ily fényes vámpír karrierem közepette találkoztam Klaussal és Rebekah-val. Klaus rendkívüli odaadással értékelte játszadozó gyilkos énem, míg Rebekah-val szerelembe estünk, legalábbis a felszínes alkalmi módon. De ennek a kényelmes életnek is vége szakadt egyszer. Tudomást szereztek a vámpírokról, Klaus pedig, Ős lévén kénytelen volt elfelejttetni velem, hogy valaha is találkoztunk. De jött egy lány, Lexi, aki minden erejével azon volt, hogy kigyógyítson ezen ripper oldalamból, hogy megismerjem és szembe szegüljek a valódi énemmel, valódi érzésekre tanított, meglátatta velem a vámpírság azon oldalát, ami ugyanolyan értékekben gazdag lehet, mint ahogy én azelőtt a gonoszra hittem.

Play by: Paul Wesley